C. S. Lewis: A Hajnalvándor útja

eredeti cím: The Voyage of the Dawn Treader • kiadó: M & C Kft. • 318 oldal • sorozat: Narnia krónikái • fordította: Liszkay Szilvia • illusztrátor: Pauline Baynes  • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 4,09 • molyos értékelés: 86%

Narnia ​birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az elsőt, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrénycíműt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.

A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány. Tarts velünk az ismeretlenbe!



A NARNIA KRÓNIKÁINAK ÖTÖDIK KÖTETE:

A Hajnalvándor útja

Narnia… ahol a sárkány felébred mély álmából… ahol a csillagok a földön járnak… ahol bármi megtörténhet. A királyt és váratlan útitársait ismeretlen tájak s vizek felé viszi a végzetük. Egyre távolabbra sodródnak az idegen tengereken. Hamarosan rádöbbennek, küldetésük nehezebb, mint gondolták, s a világ vége csupán kezdete valaminek.

Egy hete cipeltem magammal mindenhová a könyvet, ám olvasni nem nagyon volt időm. Végül maradt a hosszú hétvégére, bár egy könyvnél többet terveztem, de végül csak ennyire jutottam. Picit most fel is függesztem a narniai kalandokat, így öt könyv után kicsit belecsömörlöttem C. S. Lewis mese világába.

Szerettem ezt a részt is, bár kicsit nyögvenyelős volt az előzőhöz képest. Caspian még mindig az egyik kedvenc karakterem, és jó volt végigkövetni Lucy és Edmund utolsó narniai kalandját.

Talán a Pevensie testvérek távozása miatt tényleg itt az ideje a pihenőnek. Hisz ők már nem léphetnek többet Narnia földjére. Ám megismerkedtünk nem épp kedves unokatestvérükkel Eustace-szel, akit az elején nagyon nem kedveltem, mivel arrogáns volt, és bár bizonyos dolgokban roppant ostoba, de mégis okoskodó. Viszont a fiút Aslan jóvoltából igen nagy lecke érte, így végül belátta, hogy nem is utálja se Edmundot, se Lucyt, se Caspiant, sőt még Cincz Vitézt sem.

A történetben Aslan földjét kerestünk, vagyis igazából azokat a lovagokat, akiket Caspian nagybátyja száműzött hét éve. Ezért viszont tengerre kellett szállni, és miközben kutakodtak, új cél is kirajzolódott előttük, ami nem volt más, mint hogy eljussanak a világ végére.

Mindenki szerethető volt igazából, ebben a történetben nem volt tipikus gonosz karakter, mint ahogy a harmadikban sem, de ez legalább tetszett. Nagyon érdekes, olykor roppant szórakoztató kalandokat éltek meg a szereplők. De ettől függetlenül, nem ment az olvasás, pedig kíváncsi voltam. Nem tudom, hogy azért történt e ez, mert más fordította, mint az előző köteteket, de ez után az élmény után nem tudtam leemelni a polcról az Ezüst trónt. Még a hónapban tervezem Narnia krónikáinak a befejezését, de most pihenőre van szükségem.

Főleg azért, mert a következő két kalandot Eustace-szel kell átélnem, és bár megkedveltem, nem lett még a kedvenc karakterem, így nem biztos, hogy az ő kalandjait is olyan odaadással olvasnám, mint Peter, Susan, Edmund és Lucy történeteit.

Egy szónak is száz a vége, továbbra is imádom Narniát, de most egy kis időre elég volt belőle.

Narnia krónikái: A varázsló unokaöccse • Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény • A ló és kis gazdája • Caspian herceg • A Hajnálvándor útja • Az ezüsttrón • A végső ütközet