C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

eredeti cím: The Lion, the Witch and the Wardrobe • kiadó: M & C Kft. • 206 oldal • sorozat: Narnia krónikái • fordította: K. Nagy Erzsébet, Háy János • illusztrátor: Pauline Baynes  • műfaj: fantasy • goodreads értékelés: 4,20 • molyos értékelés: 85%

Narnia ​birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az első, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media.

A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű.

Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány.


A NARNIA KRÓNIKÁINAK MÁSODIK KÖTETE:

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Narnia egy jéggé dermedt birodalom, ahol örök tél uralkodik, Narnia az ország, amely szabadítójára vár. Egy ódon, vidéki kastély eldugott szobájában áll a titokzatos szekrény, a négy kis kalandor ennek ajtaján keresztül lép be Narnia földjére, amelyet a Fehér Boszorkány tart rabságban. Már minden remény veszni látszik, amikor visszatér Aslan, a Nagy Oroszlán. Elérkezik az igazság pillanata, s megindul a kalandos küzdelem a Jó hatalomra juttatásáért…

A kaland folytatódik… Vagy inkább most kezdődik el igazán…

A második kötet történetét azért valószínűleg elég sokan ismerhetik, hisz film is készült belőle, és egyébként egy egész jó kis film.

A könyv elején megismerkedünk a Pevensie testvérekkel, Peterrel, Susannal, Edmunddal és Lucyval. Számomra egyelőre abszolút Lucy a kedvencem, mivel ő testesíti meg a gyermeki tisztaságot. Nyíltszívű, közvetlen, és hatalmas bátorsága van.

Az első kötet végén megtudtuk, hogy Kirke professzor családja örökölt egy vidéki házat. Digory még mindig itt él, csak most már senki nem szólítja a keresztnevén.

A gyerekek a nyári szünetet töltik nála, úgy emlékszem a filmben a világháború miatt kellett vidékre utazniuk, azonban itt semmilyen háborúról sincs szó, legalábbis nem rémlik, hogy olvastam volna ilyet.

Az első napokban a gyerekek a ház foglyai maradtak, mivel mindig esett az eső, így volt idejük jól felfedezni a házat. Egy ilyen túra alkalmával találtak rá a különös ruhásszekrényre. Lucy azonnal átjáróként használhatta Narnia világába. Első látogatása alatt találkozott Tumnus úrral, a kedves faunnal, akivel szoros barátságot kötöttek.

Később Edmund is követte húgát a másik világba, de ezt az istenért sem vallotta volna be a testvéreinek. Nem szerettem Edet… Egyrészt az első perctől kezdve borzasztó undok volt a kishúgával, folyamatosan cukkolta, és sértegette. Emellett nehezen tudom elképzelni, hogy valaki, akinek ennyi testvére van és se nem a legidősebb, se nem a legfiatalabb ennyire önző legyen. Igen Edmund önző, és hogy miből gondolom ezt? Abból, hogy amikor megmondta neki a Fehér Boszorkány – Jadis –, hogy hozza el a testvéreit is, ahelyett hogy örült volna, hogy ezt a csodát együtt élhetik át, próbálta eltitkolni előlük, hogy már találkozott a királynővel és mindenkire kíváncsi.

Bár az igazat megvallva Ed hatalmas szívességet tett mindenkinek az önzőségével, hisz így végül a gyerekek nem kerültek Jadis karmaiba.

Aslan visszatér Narniába. Az első kötet után azt mondta, hogy nekem Aslan Isten metaforájaként volt jelen abban a könyvben. Ez most változott, most Jézusként tűnt fel, hisz feláldozta magát minden narniaiért és feltámadt.

Aslannal kapcsolatban volt egy kedvenc versikém a könyvben, amely Hódpapától származik:

“Jóra fordul minden rossz, ha Aslan visszatért,
Megfizet a gonosznak a sok-sok bánatért.
Ha összecsapja mancsait, elszökik a tél,
Ha megrázza a sörényét, a tavasz visszatér.”

És valóban ez történt. Az oroszlán visszahozta a reményt az örök tél sújtotta országba. Aslan végül jobb belátásra térítette Edmundot is, akivel valljuk be akkor már nem sok dolga volt, hisz hatalmasat csalódott a királynőben, miután Jadis teljesen kikelt magából, amikor egyedül tért vissza hozzá.

A történet végén természetesen a jó győzedelmeskedik, Aslan pedig szó nélkül eltűnik. A gyerekek Narnia uralkodói lesznek, és olyannyira élvezik új felelősségüket, hogy még arról is megfelejtkeznek, honnan jöttek ők valójában. Egy vadászat alkalmával azonban újra a ruhásszekrényben kötnek ki, és újra gyerekek.

A legjobban talán Kirke professzor karaktere tetszett, nem sokat találkozunk vele, de ahogy rávezeti Peteréket, hogy higgyenek a húguknak, de sosem árulja el nekik, hogy saját maga is járt már Narniába. Kíváncsi lettem volna, mit szóltak volna hozzá a gyerekek, ha megtudják, hogy Digorynek köszönhető, hogy Jadis rémuralma bekövetkezett a csodálatos másik világban.

Az illusztrációk továbbra is csodálatosak, nem tudok betelni velük.

Emellett még nagyon tetszik Lewis írói stílusában, hogy minket – olvasókat – is be akar vonni a cselekménybe, úgy hogy meg-megszólít bennünket is. Sokszor magyaráz meg olyan dolgokat, amik az előzőből sem derültek ki. Bár igazából, mint utána néztem a dolgoknak, ez valószínűleg azért is van, mivel az előzmény kötet később született meg és ez volt az első része a sorozatnak.

Ezeket a gyerekeket jobban szerettem, mint Pollyékat. Ami valljuk be, nem hátrány, mivel a következő kötetekben velük fogok találkozni újra és újra.

Narnia krónikái: A varázsló unokaöccse • Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény • A ló és kis gazdája • Caspian herceg • A Hajnálvándor útja • Az ezüsttrón • A végső ütközet