Kody Keplinger: Lying Out Loud - A hazugságháló

eredeti cím: Lying Out Loud • kiadó: Könyvmolyképző Kiadó • 312 oldal • sorozat: The DUFF • fordította: Szabó Krisztina • műfaj: YA • goodreads értékelés: 3,63 • molyos értékelés: 80%

Sonny Ardmore remekül hazudik.Arról, hogy az apja börtönben van, hogy az anyja kirakta őt otthonról, és éjszakánként titokban a legjobb barátnőjénél alszik.Talán Amy Rush az egyetlen, aki átlát Sonny hazugsághálóján, és mellette áll, bármi történjék is. Mindent megosztanak egymással: a titkaikat, a ruháikat… Sőt, még a Ryder Cross iránti utálatuk is közös.

Ryder az új fiú a Hamilton gimiben, és megtestesíti mindazt, amit Sonny és Amy ki nem állhat: a srác egy beképzelt, sznob stréber. Csakhogy Rydernek van egy gyenge pontja: Amy. Le sem tagadhatná, hogy belezúgott. Úgyhogy amikor Ryder e-mailben randira hívja Amyt, a két lány úgy érzi, kihagyhatatlan alkalom kínálkozik a számukra.Úgy alakul, hogy Sonny egy egész éjszakát végigchatel Ryderrel, és őszinte borzalmára rádöbben, kezdi megkedvelni a fiút. Csakhogy van egy kis probléma: Ryder végig azt hitte, Amyvel beszélget. Úgyhogy Sonny bonyolult hadműveletet eszel ki, amivel rádöbbentheti Rydert, valójában mindig is őt akarta, nem Amyt. Képes lesz Sonny egészen az igazságig jutni a hazugságai segítségével, vagy végül Rydert és Amyt is elveszíti?

Izgatott voltam, mikor megrendeltem a könyvet, az első kötetet ugyanis nagyon-nagyon szerettem. Viszont olvasni nem volt időm…

Így bár 2016 novemberében rendeltem meg a könyvet, csak 2017 végén sikerült leemelnem a polcról és végre neki kezdnem.

Gyorsan haladtam Sonny történetével, talán mert majdnem annyira megfogott, mint Bianca, bár Sonnyval semmi közös nincs bennünk.

A történet maga nagyon érdekes volt, bár roppant kiszámítható, de egy kis kikapcsolódásnak az év végi hajrában tökéletes volt. A középpontban Sonny és Ryder álltak. Bár itt-ott azért feltűnt az én imádott Wesley-m is. Szeretem, ahogy Szabó Kriszta fordít, a Sinner óta ösztönösen keresgélem az ő általa fordított könyveket, így akadtam a Duff-sorozatra is. Na de a történetről…

Gyorsan végeztem vele, bár nem olyan gyorsan, mint B történetével. Sonny nem állt hozzám semennyire sem közel. Sőt most sem érzem magamhoz közelebb.

Bevallom őszintén, a Duff után mindig azt gondoltam, hogy szeretnék majd olvasni egy történetet, aminek Amy Rush a főszereplője, hát nem így gondoltam. Élveztem Sonny szerencsétlenkedését, bár a hazugságait már kevésbé.

Ryder – az új fiú – aki bár már jó ideje Hamilltonba költözött, még mindig ezzel a jelzővel él együtt. Sőt igazából semmit nem tett, hogy beilleszkedjen, igazából saját maga alatt vágta a fát. Olyannyira utálja mindenki, hogy ez indítja be igazából a bonyodalmakat, mikor Amy és Sonny megírnak egy nem épp kedves hangvételű e-mailt Rydernek, amit véletlenül el is küldenek neki a Rush lány e-mail címéről.

És ezzel elindul a hazugság-lavina, ami várhatóan olyan mértéket ölt, ami végül totál maga alá temeti Sonnyt is.

Volt egy pont, ahol majdnem félre tettem a könyvet, mert képtelen voltam tovább olvasni, nem a szöveg miatt, vagy mert unalmas lett volna, egyszerűen nem fért bele a morális értékrendembe. Én, aki borzasztóan hazudik, akinek eszébe nem jutna ekkorát füllenteni a legjobb barátnőjének, egyszerűen képtelen voltam tovább olvasni azt, ahogy Amyt az orránál fogva vezeti, majd még kettőt rúg is belé. De valahogy leküzdöttem ezt a vágyat és befejeztem, tudom hogy Sonny nem szándékosan bántotta Amyt, de ez akkor is durva volt.

The DUFF: A pótkerék • A hazugságháló