Kelemen Anna: 30 nap a nép szolgálatában

kiadó: Ulpius-Ház Könyvkiadó • 270 oldal • sorozat: – • műfaj: erotikus, bulvár • goodreads értékelés: 2,67 • molyos értékelés: 47%

Bármibe is fogtam, nagy port kavart és alighanem a legújabb akcióm is kiüti a biztosítékot: harminc napra a nép szolgálatába álltam, óránként százezer forintért felkínáltam magam a férfiaknak. Jó előre kijelentettem, hogy feljegyzések készülnek a titkos légyottokról, ennek ellenére sorban jöttek a pasik. Család fontosságáról papoló politikus, ismert üzletember, olimpiai bajnok, közkedvelt műsorvezető és bundabotrányba keveredett focista. Meg sok más olyan fickó, aki a testemre vágyott.

Az alfahímek nyilván nagyképűen újságolták a köreikben, hogy megfektették Kelemen Annát, fizettek neki, hogy a szolgájuk legyen. Holott ők lettek az én rabjaim. Méregdrága órákkal, autókkal, ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek a kedvemben járni. A többségük rendszeresen visszajárt, de aki csak egy újabb trófeaként tekintett rám, most retteghet. Hiszen amivel a barátok előtt dicsekszünk, azt szégyelljük az asszony és a nyilvánosság előtt… Nekem nincs vesztenivalóm!

És valóban, Annácskának nincs veszíteni valója… Amikor megtudtam, hogy meg fog jelenni a könyv, már akkor tudtam, hogy el fogom olvasni. Nem azért mert Kelemen Anna élete számomra olyan vonzó és a részese akartam lenni, szó nincs erről. Csak egyszerűen érdekelt, hogy miért olyan, amilyen, illetve valljuk be az is érdeket, hogy kikkel bújt ágyba. Na nem Tamás a cipőbolt tulaj, vagy Thomas, a norvég milliárdos, sokkal inkább az élsportolók, politikusok, műsorvezetők.

A könyv teljesen olyan, mint maga Annácska, kicsit nyers, kicsit butuska, kicsit össze-vissza csapongó, de emellett érdekes, néha meghökkentő. Olvastam olyanokat, hogy valaki szerint undorító, ahogy ennyire részletez egy aktust… Nem tudom az aktuális olvasó mit várt Kelemen Annától, ő ilyen, és egyébként fogalmam nincs mi volt benne gusztustalan, persze voltak meghökkentő dolgok, de ha azt állítanám, hogy gusztustalan, valószínűleg rendkívül prűdnek gondolnám magam. Na, de mivel nem vagyok az ezért elfogadom, hogy egy ilyen életvitelbe ez valószínűleg teljesen belefér.

Többet kaptam ettől a könyvtől, mint gondoltam. Úgy álltam neki, hogy kapok majd egy butuska önéletrajz féleséget, ami nagyrészt arról szól, hol, hogyan, kivel és miképp feküdt le a nemzet Annácskája. Ehelyett kaptam egy történetet egy lányról, aki sok mindenen keresztül ment és igazából még mindig önmagát keresi.

És akkor térjünk rá a negatívumokra… A könyv egésze alatt azt éreztem, hogy mindenért a szüleit hibáztatja, hogy amikor 5 éves korában elváltak és ő az édesanyjával maradt, akkor siklott ki az élete. Értem én, hogy anyuka nem volt szent életű, de egy normális lelkiállapotú lányban ez nem azt váltja ki, hogy felnőtt fejjel hasonló hivatást válasszon magának. Vagyis szerintem. Soha nem voltam hasonló helyzetben, így igazán nem tudom, hogy lelki oldalról ez okozhat e olyan törést, hogy egy lány a legősibb hivatásban találjon magára.

Az is furcsa volt, hogy a szülei ennyire különböznek. Anyuka kb. a kislány előtt szexelt, míg miután az apjához költözött még csak hangosan nevetni sem lehetett a házban. Fogalmam nincs, hogy a szülei hogy voltak képesek akár 5 évig is egymás mellett élni…

A másik dolog ami nem tetszett, az az volt, hogy Annácska kvázi azt állította, hogy teljesen oké, ha valaki így akar boldogulni. Nem azt mondom, hogy elítélem az örömlányokat, de nem ez az egyetlen út a boldoguláshoz, főleg akkor nem ha valaki családot is szeretne egyszer…

De mindent félre téve, nekem tetszett a könyv. Lehet azért mondom ezt, mert rendkívül toleráns ember vagyok, vagy nem is tudom. Amikor a végére értem úgy voltam vele, hogy basszus olvasnám még. Annácska a szememben továbbra sem változott, ugyan az a nagyképű butuska liba, akinek eddig is tartottam, de a könyve teli találat lett, legalábbis nálam.