Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

eredeti cím: Kissed by an Angel • kiadó: Egmont-Hungary • 178 oldal • sorozat: Angyali szerelem • fordította: Barta Tamás • műfaj: YA, urban fantasy • goodreads értékelés: 3,80 • molyos értékelés: 62%

Ivy nehéz időszakot él át: anyja újra férjhez megy, de a lány nem érzi magát otthon az új családban. Aztán megismeri Tristant, akiben megtalálni véli élete szerelmét. Mikor a fiú tragikus balesetben meghal, a lány elveszti hitét az angyalokban. Ez megnehezíti, hogy Tristan, aki a védőangyala lesz, felvegye vele a kapcsolatot. A lány nem érzi a jelenlétét, és a fiú minden próbálkozása, hogy érintkezésbe lépjen vele, balul sikerül, ami csak erősíti a lány elutasító ítéletét. Tristan egy mellészegődő, kissé bohókás angyal segítségével próbál rájönni, hogy milyen feladat vár rá új szerepében.

Szóval ha elolvassuk a fülszöveget akkor lényegében elolvastuk a könyvet is. Ennyiről szól, sok plusz infó nincs benne. Az egész könyv az autóbalesettel kezdődik, ami még olvashatunk majd később kétszer. Aztán az autóbaleset után ugrunk vissza az időben úgy kb. fél évet. Na ez egyébként számomra kicsit zavaró volt, hogy össze-vissza ugráltunk az időben, volt ahol tényleg elvesztettem pi it a fonalat, hogy merre is járhatunk… És mire rájöhettem volna, arra visszacsöppentem az alaphelyzethez.

Ami nagyon tetszett az az volt, ahogy kibontakozott Tristan és Ivy kapcsolata. Ami nem tetszett, hogy kb. annyira voltak kidolgozva a karakterek, minta egy 12 éves írta volna. Végig azt éreztem, hogy a legtöbb dolog amit tudok azok a hobbik. Tristan úszik, Ivy angyalszobrokat gyűjt, Beth romantikus, erotikus sztorikat ír. De hogy ki hogyan néz ki, vagy ezeken kívül mit szeret, mit nem az nem derült ki. Meg ez az egész, hogy Ivy fél a víztől, ehhez képest egész könnyen belement és megtanult úszni.

Emellett akkor ott van Ivy két barátnője Beth és Suzan. Beth el van a kis álomvilágában, történeteket írogat, Suzan pedig ha jól emlékszem pompon lány és mindig az kell neki, amit nem kaphat meg. Jelen esetben ez nem más, mint Ivy mostoha testvére Gregory.

Na az ő karaktere egész tetszett… Gregory legalább úgy tűnt, hogy létezik. Az édesanyja meghal, ő pedig depresszióval küzd, emellett valami szerintem nem stimmel vele. Igazából Ivy ott van neki, amikor senki más, mert persze, tök logikus, hogy a pasim a suli legmenőbb úszója, a mostoha tesómért oda van a legjobb barátnőm és ahelyett, hogy Suzan vigasztalgatná Gregoryt, én lemondom az összes programot a pasimmal és inkább a mostoha tesóm lelkét ápolgatom… Érzéketlen vagyok, önző vagyok… Lehet. Viszont a memóriámmal nincs gond és emlékeim szerint Ivy a háta közepére sem kívánta az anyja esküvőjét. Elhiszem, hogy ha valakivel akit nem szeretünk egy fedél alá kerülünk előbb-utóbb megkedveljük, vagy legalábbis elviseljük a jelenlétét. De ez a túlzott figyelem, amivel Ivy kitüntette Gregoryt, nem csak Suzannak volt sok.

Na nézzük ki volt még akit meg akartam említeni… Philip! Ivynak van egy öccse, Philip. Szerettem a kissrácot, mondjuk karaktere kb. annyira volt, mint a többieknek, de végtére 8 éves ha jól emlékszem, szóval nála azért megbocsátom, hogy nincsenek világrengető dolgai. Aranyos és őszintén hisz az angyalokban, akik szellemek!!! Nem angyalok szerepelnek a könyvben, hanem SZELLEMEK! Nem is értem miért kell már a fülszöveggel megvezetni az olvasót. Én is a szárnyas kis teremtményekre gondoltam, olyan Foltos angyalokra a Csitt, Csittből. De nem ezek olyan lények, akiknek befejezetlen dolguk akad a világban, csak a ragyogásuk látszik, nem tudnak megérinteni senkit. Nálam ez a definíció a szellemekre. Szóval NINCSENEK A KÖNYVBEN ANGYALOK!

Csak gondoltam mielőtt lezárnám ezt az egészet leszögezem az angyalok nem létét a műben, hátha valaki azért veszi meg, mert nem szóltam, hogy nincsenek is benne angyalok!